Szarvas Alexandra: „Számomra a játékosok egyénisége a legfontosabb”

Szarvas Alexandra fiúk között kezdett el focizni Fóton, majd Gödöllőn szintúgy fiúcsapatban folytatta, a 44-szeres válogatott Lovrencsics Gergő édesapja, Lovrencsics László irányítása alatt. Külföldi karrierje előtt a Ferencvárosi TC és a Viktória FC futballistája volt. Egészen fiatalon, 18 évesen igazolt a Bayern München csapatához, később a VfL Sindelfingen játékosaként állta meg a helyét. Németország után a svájci Kriensben folytatta, majd az FC Baselben fejezte be játékos-pályafutását. Az egykori 30-szoros válogatott, magyar bajnoknak, kétszeres Magyar Kupa-győztesnek és német kupagyőztesnek tudhatja magát.

Elég tudatosan terveztem a karrieremet már a játékos-pályafutásom alatt is. Mindig is nagyon érdekelt a taktika, hogy mit és miért csinálunk edzésen, szerettem ennek utánajárni, kérdezősködni az edzőnél.

A szakember 25 éves korában vonult vissza a játéktól, s még abban az évben edzői licencet szerzett Svájcban, ahol egyből lehetőséget is kapott egy fiú utánpótláscsapat élén, majd két évig asszisztensedzőként tevékenykedett a Grasshopper Club Zürich felnőtt női csapatánál.

Nem sérülés volt az oka annak, hogy ilyen korán abbahagytam a focit. Nagyon szenvedélyesnek tartom magam, és abban a félévben mielőtt befejeztem a játékot, azt éreztem, hogy ez a szenvedély már nincs meg bennem. Az utolsó három évben az FC Baselben fociztam, ahol csapatkapitány-helyettesként szívügyem volt a klub, de sajnos a vége fele olyan negatív edzői ingerek értek, amelyek teljesen elvették a kedvemet a focitól. Ezzel együtt is nagyon sokat köszönhetek a Svájcban eltöltött éveknek, mert olyan emberek vettek körül, akik teljes mértékben elfogadtak, sőt rengeteget tettek a fejlődésem érdekében. Az akkori szövetségi kapitánnyal, Markó Edinával is nagyon jó kapcsolatot ápoltunk, de neki is nagyon nehéz volt elmondanom, hogy milyen döntést hoztam. 2017 júniusában hagytam abba a futballt, és augusztusban kezdtem el az edzősködést az FC Rapperswil-Jona U13-as fiúcsapata élén.

Szarvas Alexandra volt az első női tréner Svájcban, aki U16-os fiúcsapatot irányíthatott, mégpedig az FC Thun korosztályos együttesét.

A klub keresett meg engem, ami nagyon nagy megtiszteltetésként ért. Mikor aláírtam a szerződést, a klubvezetők így fogalmaztak „teljesen mindegy, hogy férfi vagy nő, csak jó legyen”. Sokan kérdezik tőlem, hogy milyen volt nőként fiúcsapatot irányítani, azt kell, hogy mondjam, mivel elismerték a tudásomat, teljesen elfogadtak.

Szarvas Alexandra később a svájci női utánpótlás-válogatottak asszisztensedzőjeként tevékenykedett egykori edzője , Kaan Kahraman mellett. A svájci szaktekintély volt a legnagyobb hatással mind játékos-, mind edzői pályafutására, a mai napig kiváló kapcsolatot ápolnak. Szarvas Alexandra 2023 nyarán dr. Barczi Róbert sportigazgató felkérésére tért haza, hogy átvegye a magyar női U19-es válogatott irányítását. A jelentős, nemzetközi tapasztalattal is rendelkező fiatal szakembert 2024 márciusában, közvetlenül az Eb-selejtezők előtt nevezték ki a női A-válogatott szövetségi kapitányának. 

Meglepett a felkérés, mert ugyan jövőbeli lehetőségként szóba került, amikor a szövetséghez kerültem, de nem számítottam rá, hogy ilyen hamar bekövetkezik. Azonban egy percig sem gondolkodtam, hogy elvállaljam-e, annak ellenére, hogy nem volt könnyű a „beugrás”, hiszen tizenöt nap alatt nem lehet felkészülni egy Eb-selejtezőre. Kértem is tanácsot a világ egyik legjobb edzőjétől, az angol női A-válogatott szövetségi kapitányától, Sarina Wiegmantól, aki először csak ennyit reagált „Tizenöt nap? Sok szerencsét!”, majd azért adott néhány tippet.

Szarvas Alexandra számára különleges élmény volt, hogy az Eb-selejtezők során a női válogatott Azerbajdzsán és Törökország mellett, Svájccal került egy csoportba. A szövetségi kapitány jól ismerte az ellenfelet, ami a válogatott teljesítményére pozitív hatást gyakorolt és hozzájárult ahhoz, hogy legyőzzük a legerősebb csoportellenfelet, megszerezve ezzel a selejtezősorozat legértékesebb sikerét.

Nagyon különleges érzés volt Eb-selejtezőt játszani immáron magyar szövetségi kapitányként ott, ahol két évvel ezelőtt még a svájci női U19-es válogatottnak tartottam edzéseket. Jó volt látni, hogy a korábbi játékosaim közül többen pályára is léptek ellenünk, most már a svájci A-válogatott tagjaiként. Az is nagyon jólesett, hogy a hazai mérkőzésen, az ellenük aratott győzelmünk után több egykori svájci kollégám megkeresett, hogy gratuláljon.

A női válogatott élén töltött kilenc hónap után Szarvas Alexandra elmondta, noha mentálisan lépett előre a csapat, a magyar női labdarúgás egyik legnagyobb kihívása a játékosok önbizalomhiánya.

El kell, hogy higgyék, hogy az adott meccsen jobbak lehetnek a velük szemben álló világklasszisoknál!

A szövetségi kapitány hangsúlyozta, a játékosoknak tudatosabban kellene készülniük az edzésekre, illetve a meccsekre. Fontos lenne minden alkalommal saját maguknak reflektálni az adott meccsen nyújtott teljesítményre, illetve az éves munkára, mert végső soron mindenki a saját karrierjéért felel.

A kapitány elmondta, a magyar női labdarúgás egyelőre meglehetősen el van maradva a környező országokhoz képest, nem beszélve az elithez tartozó válogatottakról. A legtöbb közép-európai ország utánpótlás-együttese, illetve felnőttcsapata már szerepelt Európa-bajnokságon, nálunk ez az eredmény még várat magára. Véleménye szerint a szövetség és a klubok szorosabb együttműködése döntő változásokat hozna a fejlődésben.

Rendkívül intenzív éven vagyunk túl, nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy ilyen profi stábbal és támogató közegben dolgozhatok. Többek között olyan nagytudású, elismert szakemberek is segítik a munkámat mint a mentorom, a japán női válogatott szövetségi kapitánya, Nils Nielsen, aki korábban a svájci női nemzeti együttes élén is dolgozott, neki is nagyon sokat köszönhetek. Számomra a legfontosabb a csapat fejlődése, illetve, hogy a stábbal együtt a legjobbat tudjuk kihozni a játékosokból. Mindig az egyént helyezem előtérbe, mert minden játékos egyúttal értékes ember is, aki a nemzeti színekért a tudása legjavát akarja nyújtani. Én arra fókuszálok, hogy a játékosaim egyéniségét minél jobban megismerjem. A labdarúgókat rengeteg inger éri a klubjukban, ezért a tíznapos edzőtáborok alatt próbálunk olyan pozitív és energiával teli légkört teremteni, amely azonos hullámhosszra hozza a csapat tagjait. Nekünk ez a legfontosabb, a taktika, az elemzések és a többi csak ezután jön. Ami engem illet, sokszor minden mást magam elé helyezek, ezért az utóbbi időben különösképpen leszűkült az „énidőm”. Focizni már nem szoktam, futni járok a szabadba és edzőteremben végzek erőnléti edzéseket, de sajnos a testmozgás az elmúlt időszakban igencsak háttérbe szorult. Ami a legjobban kikapcsol az az utazás. Nyáron volt lehetőségem elutazni a párizsi olimpiára, ahol az egyik legjobb barátnőmnek, a kézilabda-válogatott kapusának, Janurik Kingának szurkolhattam. Ő is el szokott látogatni a mi mérkőzéseinkre, a lányok példaképként tekintenek rá, csakúgy, mint az egész kézilabda-válogatottra. Hiszem, hogy egyszer mi is hasonló sikereket érünk el!